Europa Regalis II-wiki
Advertisement

Occitán Királyság

Royaume Occitan

Occitán zászló.png

·       Államforma: Monarchia

·       Államfő: Király

§  Öröklés: Primogenitura. A Lex Salica nincs érvényben helyette A Lex Siorac mely kimondja, hogy tiltott a király hűbéresei közötti harc és a vérbosszú, valamint engedélyezi a női öröklést amennyiben nincs férfi utód

·       Címer: Arany occitán kereszt királykék háttérben

·       Hatalmi megosztás: Minden hatalom a király kezében van, a kormányzásban két tanács és az országgyűlés segíti:

o   A két Tanács

§  Nagytanács: Az uralkodó egyes rendeleteinek, törvényeinek, intézkedéseinek végrehajtásáért felelős hatalmi szerv. Állandó tagjai megegyeznek a kistanács állandó tagjaival

§  Kistanács: egy általában kislétszámú tanácsadói és végrehajtói hatalmi szerv. Állandó tagjai:

·       Kancellár: A diplomáciai kapcsolatokért és a belügyekért felelős. Aktuálisan Carlos du Roussillon, lojális és kimagasló tehetségű diplomata és hadvezér

·       Kincstárnok: Az ország gazdaságáért és pénzügyeiért felel. Aktuálisan Francois de Toulon igazi pénzügyi zseni

·       Az Avignoni Érsek: Aktuálisan Clément Antoine de Siorac

·       Montpellieri Érsek: Aktuálisan Armand Jean du Piessis, megbízható, lojális, intelligens és művelt férfi, a király gyóntatója

·       A Királyi Marshall: A Királyi testőrség és a Királyi Légió parancsnoka. Háború esetén a Marshall a felelős a seregek összhangjáért és ellátmányuk biztosításáért. Béke idején pedig a királyi íjászok képzése.

Jelenleg Ladislas Pierre de Siorac a király öccse. Kiváló stratéga hadvezér és szónok. Mesteri az embereinek bátoritásban mindemellett nagy fegyelmezettség is jellemzi az általa vezettet csapatokat és seregeket

·       A Királyi Tengerészet Admirálisa: Feladata a flotta karbantartása, fejlesztése, vezetése. Aktuálisan Paul de Aix kiváló tengerész és vezető, jó stratéga


Historie de la nation

1056-ban kezdett emelkedni felfelé a dicső Siorac dinasztia csillaga ugyanis ekkor került Jean Charles de Siorac fejére a Gascony-i és a Langedoc-i hercegi tiara, 1059-ben Vincent Valeé mellé áll a polgárháborúban azonban I. Vincent nem váltotta be a felé támasztott reményeit ezért 1062-ben megállapította az Occitán Nemesi Ligát mely a nemesi előjogaik bővítését és autonómiájuk növelését tűzte ki célul. A liga nem ért el komolyabb eredményt azonban politikájuk hatalmasat változott Jean Charles 1070-ben hirtelen bekövetkezett halála után ugyanis fia Charles vette át a helyét a Liga vezetői székében, aki a francia koronától való teljes autonómiát tűzte ki célul. 1071-ben ideiglenesen berekesztette ezen szándékát ugyanis I. Vincent hadat üzent a Német-Római Birodalomnak ezt Charles arra használta ki hogy meghódítsa magának Provence-ot Dauphiné-t és a Burgund hercegség déli részét. A háboruból való helyre állás alatt egyre feszültebb lett a viszony Charles általa vezetett Liga és a királyi udvar között míg végül 1075-ben a francia király megpróbálta letartoztatni Charlest a próbálkozása sikertelen volt, és erre hivatkozva kikiáltotta az Occitán Királyságot és magát annak királyának I. Charles néven

A Függetlenedési háború területileg a burgund hercegségre szorult. 5 csata van mely említésre méltó és ezek helyszínéi közül csak az utolsó Genf ismert. Az első két csatában még maga I. Charles vezette az Occitán seregeket ez akkor megváltozott amikor a háború második csatájában 1075 júniusában vereséget szenvedett a Francia királyi hadaktól. A seregek visszavonulását egy ifjú nemese vezette, akit Carlos du Rossillon névre kereszteltek. A dicsőségben megrészegült francia seregek az occitán sereg után eredtek. Carlos azonban náluk sokkal jobban ismerte a területet így becsalta őket egy völgybe ahol a vert sereg kiegészülve a főváros irányából érkező erősitéssel legyőzte a francia seregeket.  Innétől kezdve ő vezette az occitán seregeket ezzel megállapítva a Királyság Marshallja címet. még két csatát vívott egymással a két ország azonban Carlossal szemben nem volt esélye a francia vezéreknek igy végül 1075 augusztus 30-án békét kötött Occitán királyság és a Francia királyság

A béke igy szólt:

Őfelsége a Francia király elismeri

Charles de Sioraco-t

mint Occitánia királya és elismeri az Occitán állam függetlenséget és annak határait

Charles de Siorac kijelenti, hogy nem tart igényt francia területre, valamint elismeri a Vincent Valée Francia királyt és az ő vérvonalát mint az igazi francia királyi vérvonal


A burgundiai területekről úgy rendelkeztek, hogy határuk ott húzódjon, ahol véget értek I. Charles hóditásai az úr 1071-73 éveiben tartó háborúban.


Az Úrnak hála a háború nem merítette ki az országot így annak fejlődése a korábbi ütemben folytatódhatott, Carlos, mint a királyság marsallja komoly katonai reformba kezdett megállapította a Királyi Légiót, amely a királyság számára egy nagy létszámú ütőképes nehézgyalogságot adott, amely állandóan fennáll és békeidőben a királyi utakon annak rendjének fenntartásáért felel. A légió kiképzésének kezdetével egyidőben Charles neki látott az országútjainak rendbe tételének, hogy Itália felől a kereskedelem inkább Occitánián haladjon keresztül. A nagyszabású reformok nem csak a sereget, de a törvénykezést is érintette Charles 1067 márciusában kiadta a Lex Siorac-ot ezzel felül írva a száli törvényeket és visszaadta a női öröklés jogát. Megerősítette a kisnemesek jogait viszont kötelezővé tette számukra, hogy háború esetén mind felsorakozzanak a király mögött mint Őfelsége nehézlovassága ellen terítés nélkül, rögzítette benne hogy mit kötelesek a jobbágyok szolgáltatni a hűbér uraiknak, új értékálló arany pénzt veretett az Occitán arany frankot. A fejlődés ilyen szintű irama és Charles becsvágya hajtotta arra, hogy az Úr 1077. évében hadat üzenjen a Katalán királyságnak.

A Katalán hadjárat:

A Katalánok hiába álltak ellen oly hősiesen a háború mindössze két hónapig tartott az Occitán királyság elsöprő túlerője és csapataik jobban felszereltsége miatt. Ezalatt a háború alatt mindössze két csata történt és mindkettő kíméletlenül véres és pusztító volt a katalán seregek számára. Pedig mindössze két hibát vétettek először is csatát vállaltak Carlos du Roussillon ellen, aki ekkor a király marsahalja volt, katonai zsenijén ez időben senki se tudott fogást találni. A második hibájuk az volt, hogy seregeik méretét növeljek a várak védőit is csatába hívtak. A két csata eseményei szinte semmiben nem egyeznek és mégis az eredmény ugyan az volt, az occitán csapatok bekerítettek és megsemmisítettek az ellenséges sereget, a háború ilyen formán talán még két csatát is megélhetett volna azonban a második csatában elfogták a katalán királyt és békére kényszeritették.

A Béke évei:

A háború után Roussillon a királyság kancellárjává lépett elő mindössze 30 évesen. Ekkor bebizonyította, hogy van olyan jó békében, mint háborúban, a kezdeményezésére hatalmas építkezés kezdődött a fővárosban mely egy egyetemmé és egy könyvtárrá formálódott. A könyvtárba rengetek könyvet és iratot vásárolt szerte a világból. Ezen felül modernizálta Montpellier védműveit. Ezek a hatalmas építkezések rengeteg embert vonzott a városba ennek okán 1079-re akkorára nőtt, mint Párizs. 1080-ban beért a kancellár diplomáciájának gyümölcse ugyanis az ifjú trónörökös eljegyezhette a Leon-Kasztíliai király leányát Leóni Elvirát.

Az úr 1081 éve azonban tragikusan kezdődött a király ágynak esett és március idusán elhunyt. Fia fejére a korona már másnap hajnalban felkerült.

I. Becsvágyó Charles de Siorac gyászmiséje és temetése délután történt és a királyi kastély kertben lévő családi kriptába temették.

I. Henri Jean de Siorac uralkodása kezdetének legnagyobb nehézségét az okozta, hogy megszervezze esküvőjét mely az Úr 1082 évében meg is kötetet. A házasságkötésre 9 hónapra megszületett a trónörökös Henri Guillame de Siorac

Advertisement