León-Kasztília

León-Kasztília címere

León-Kasztília

Államforma: királyság

Főváros: León

Uralkodó: VI. Alfonso a Jimena-házból (1065-)

Államvallás: katolikus keresztény

A reconquista

A rómaiak idején a félszigetet vízvezetékek, utak szelték és tekintélyes városok tarkították. A népvándorlás, káosz hatására, a „sötét középkor” beköszöntével azonban elérkezett a jól működő birodalmi gazdaság összeomlása, így Hispánia is hanyatlásnak indult. A terület a Nyugatrómai Birodalom térvesztésével a vizigótok kezébe került, kiknek országa nem nevezhető a kultúra fényesen lángoló fáklyájának.

711-ben aztán Tariq ibn Ziyad vezetésével megjelentek a félszigeten a mórok, akik Guadalete mellett meg is verték Roderik vizigót király szedett-vedett seregét. A királyság elesett és a muszlimok alig egy évtized alatt meghódították Hispánia javát. Egyedül a kantábriai hegyek túloldalán maradt meg Asztúria, a kereszténység utolsó bástyája. Ekkor vette kezdetét a reconquista, melynek célja az első három évszázadban csupán a túlélés volt. A kis országba gyülekeztek azok, akik nem kívántak muszlim uralom alatt élni, inkább fegyvert fogtak ellenük.

775-re, I. Alfonso uralkodásának idejére Asztúria egészen a Duero-folyóig terjeszkedett. 910-ben III. Alfonso három részre osztotta országát: Asztúria, Galicia és León. 924-re León meghódította a másik két királyságot. III. Alfonso korában a keresztény világ minden tájáról érkező papok, szerzetesek a leóni udvar szájíze szerint formálták a múlt történéseit, dokumentumokat hamisítottak, megteremtették a keresztény-muszlim konfliktus ideológiáját, alátámasztva a reconquista minden felett álló szükségességét. Ezen ideológia szerint a keresztény Hispánia olyan, mint Izrael, melynek Isten választotta népe szenvedésre kárhoztatott bűnei miatt. Azonban az Úr új esélyt ad a keresztényeknek, ha harcolnak a hitetlenek ellen.

931-ben II. Ramiro keletre tolta León határait, megalapítva a Kasztíliai Grófságot. Ramiroról sokat elárul, hogy muszlim ellenségei „az Ördögnek” nevezték. 939-ben, a simancasi csatában teljesen megsemmisítette a Cordobai Kalifátusnak, a kor egyik nagyhatalmának hadseregét. A győzelem következtében León a Duero déli partjvidékét is elfoglalhatta, ám a reconquista ezután egy évszázadra megtorpant.

A megtorpanás oka pedig a mórok megerősödése volt. A teljes Al-Andalúzt magába foglaló kalifátus, cordobai központtal, a tudomány és kultúra fellegvárává vált. A város, mind népességben, mind fejlettségben Bagdaddal és Konstantinápollyal vetekedett. A kalifátus azonban nem csak kulturális, de militáris vonalon is vezető szerepre tett szert a félszigeten, rendre leverve a lázadókat és félelemben tartva a keresztény királyságokat.

1031-re azonban a muszlim nagyhatalom káoszba süllyedt, megannyi egymással viaskodó taifára, muszlim királyságra, emírségre bomolva. Ilyen volt Zaragoza, Sevilla, Toledo, Badajoz vagy Valencia. A keresztény államok (Navarra, Aragón, Barcelona, Kasztília és León) számára elérkezett a rég várt lehetőség, csakhogy ugyanúgy viaskodtak egymással, mint délen a kalifátus utódállamai. Zavaros évtizedek következtek, melyekben gyakran muszlim harcolt keresztény oldalán másik muszlim vagy keresztény ellen.

I. (Nagy) Ferdinánd (1037-1065)

Az 1037-től uralkodó I. Ferdinánd, Kasztília grófja magához ragadta León trónját, valamint hadat viselt Aragón és Navarra ellen is. Óriási hatalomra tett szert, így hamar adózásra kötelezte a szomszédos taifákat. Az ő uralkodása alatt érkezett meg Hispániába 1054-ben a nagy pestis, mely megtizedelte a népességet és kishíján káoszba taszította a prosperáló királyságot. Ferdinánd kompetenciáját bizonyítja, hogy a határokat hamar lezáratta, a szerzeteseket pedig kötelezte a betegek ápolására, gyógyítására. Látva, hogy a szomszédos muszlim taifák könnyebben megbirkóztak a járvánnyal, tudósokat és gyógyítókat hívott országába. Ezeket a mórokat és leszármazottjaikat azóta is nagy tisztelet övezi a királyságban.

Bár az ország nem omlott össze, a muszlim taifák feletti befolyást elvesztette. 1063-ig tartott, míg Ferdinánd több hadjárat és győztes csata után újra rendszeres sarc fizetésére tudta kötelezni őket, kivéve Sevillát, a legerősebb és León-Kasztíliától legmesszebb fekvő taifát. Megemlítendő még jelentős egyházszervező tevékenysége, támogatta a cluny reformokat is. Ő szervezett először hittérítő missziókat Hispánia muszlim uralom alatt álló területeire, ám életében ez az intézkedés nem hozott gyümölcsöt.

VI. Alfonso (1065-)

A királyság közigazgatási felosztása

I. Ferdinánd 1065-ös halálával ambíciói füstbe mentek, királyságán pedig fiai osztoztak. II. Sancho Kasztília, VI. Alfonso (a kedvenc fiú) León, II. García pedig Galicia királya lett. A testvérek hamar egymás ellen fordultak, először Garcíát legyőzve, börtönbe majd kolostorba záratva, majd Sancho 1072-ben legyőzte és muszlim földre száműzte Alfonsot is. A Toledóba száműzött leóni király azonban csak néhány hónapig élt ott, mivel bátyját meggyilkolták. Sokan vádolták meg a gyilkosságban való részességgel (így Rodrigo Díaz is), de később Alfonso Bibliára tett kézzel esküdte, hogy Sancho halálában nem volt része. Garcíát viszont kolostorba záratta, akit 1077-ben az egyik éjjel holtan találtak cellájában.

VI. Alfonso a félsziget leghatalmasabb uralkodójává vált, mikor hazatért és egyesítette a három királyságot, ezzel létrehozva León-Kasztíliát. 1077-ben felvette az „Imperator totius Hispaniae” címet. 1075-ben elfoglalta Lisszabont, majd 1083-ban a szomszédos taifák által támadott Toledo segítségére sietett. Yahya al-Quadir emír kétségbeesésében hívta a keresztény királyt, kinek sarcot fizetett, ám arra nem számított, hogy a csata után maga Alfonso fogja elfoglalni a várost. A kis hódításokon kívül, bár lehetősége lett volna rá, a király a sarcot fizető mórokat látva nem erőltette a reconquistát. Végül is milyen gazda vágná le a jól tejelő teheneket? A sarcok fizetésének elmaradásával viszont eljöhet az idő, hogy León-Kasztília ismét a taifák ellen fordul.

Külpolitika

Hispánia jelentősebb városai

Két kisebb hódításától eltekintve VI. Alfonso békésen közeledett szomszédaihoz és a közeli országokhoz. A három nagy haifa, Badajoz, Zaragoza és Murcia pariat (sarcot) fizetnek León-Kasztíliának.

León-Kasztília kapcsolata egyre javul a volt Sevillai taifával, amit most Gibraltári hercegségként ismerünk. I. Ferdinand munkájának gyümölcse csak halála után, 1072-ben ért be, amikor Muhhamad al-Mu’tamid megkeresztelkedett. A szertartáson és ünnepségen maga Alfonso jelen volt, majd később a kalifából lett herceg gyermekeinek keresztapja is lett.

León-Kasztília királya ugyancsak jó viszonyt ápol Occitánia királyával, Provance és Dauphine hercegével, Henri Jean de Siorac-kal, aki 1080-ban eljegyezte Alfonso első felnőttkort megért leányát, Elvirát. 1082-ben meg is kötötték a házasságot és azóta már a második gyermeket várják. A dinasztikus házasságot Barcelona őrgrófja, Carlos de Roussillon hozta tető alá.

León-Kasztília a leginkább elszigetelt keresztény fejedelemség a mórok miatt a pápától, így a 11. századig talán erre a királyságra gyakorolta a legkevesebb befolyást Őszentsége. Ám 1078-ban maga Alfonso látogatott el VII. Gergely pápához, több mór lobogót ajándékozva az egyházfőnek és ígéretet tett, hogy addig nem nyugszik, amíg egy talpalatnyi föld is muszlim kézen van Hispániában.

Vallás

1054-ben bekövetkezett a nagy egyházszakadás, de Hispánia keresztény államai a muszlim fenyegetés árnyékában nem értek rá ilyesmivel foglalkozni. Bár elszigeteltségük miatt a pápa alig van rájuk hatással, megmaradtak katolikus kereszténynek. Az elmúlt négyszáz évben folyamatos harcok dúltak a félszigeten Mohamed és Jézus követői között, mégis túlzás lenne azt mondani, hogy León-Kasztíliában a muszlimokat nem tűrik meg. Lisszabon és Toledo elfoglalásával nagy mohamedán közösségek kerültek VI. Alfonso uralma alá, akiket súlyosan megadóztat, de nem kényszeríti őket hitük elhagyására.

Kiemelendő Szent Jakab, vagyis Santiago szerepe, aki körül komoly kultusz alakult ki. Kivégzése után holttestét nem lehetett Jeruzsálemben eltemetni, így a hagyomány szerint tanítványai hajóra tették szarkofágját. A hajót viszont elfelejtették kikötni, így az Hispániáig úszott, ahol végül eltemették. (A megtalált sírhoz, Compostelaba, 800 körül kezdtek el zarándokolni. Ide idővel kápolna épült, amit viszont a cordobai kalifa egy hadjárata során lerombolt. 1075-től azonban kezdetét vette egy katedrális építése is.) A legenda szerint 844-ben a clavijói csatában Szent Jakab fehér lovon jelent meg és vezette győzelemre a keresztény sereget. A szentet ezért Hispániában Matamorosként, vagyis „mór-ölőként” tisztelik, gyakran páncélban, fegyverrel ábrázolják.

Fontos személyek

Uralkodó:

• VI. Alfonso a Jimena-házból (szül: 1040-), León (1065), Galicia (1071), Kasztília (1072), Portugália (1075), Toledo (1083) királya, 1077-től "Imperator totius Hispania".
  

Jelenlegi, harmadik felesége:

• Burgundiai Konstancia (1046-), első férje II. Hugh, Chalon grófja volt, akitől gyermekük nem született. Hugh 1079-es halála után León-Kasztília királyához, VI. Alfonsóhoz ment feleségül. Első és eddig egyetlen gyermekük, Urraca a rákövetkező évben született meg.
  

Alfonso gyermekei:

• Elvira (1066-) VI. Alfonso és Aquitániai Ágnes legidősebb felnőttkort megélt gyermeke, Occitánia királynéja. Occitánia királya, Provance és Dauphine hercege, Henri Jean de Siorac 1080-ban jegyezte el. 1082-ben meg is kötötték a házasságot és azóta már a második gyermeket várják.

• Tereza (1071-) VI. Alfonso király és Jimena Munoz nemesasszony törvénytelen gyermeke.

• Urraca (1080-) VI. Alfonso és Burgundiai Konstancia gyermeke.
  

VI. Alfonso nővérei:

• Urraca (1033-), Zamora úrnője. VI. Alfonso nővére. Atyjuk 1065-ös halála előtt felosztotta királyságát és meghagyta, hogy éljenek békében, ám a legidősebb fiú, II. Sancho elhatározta, hogy egyesíti a királyságot. Garcíát legyőzte, Alfonsot elűzte, bevette Elvira birtokát, Torot. Azonban Zamorát, amit Urraca védett, hosszasan ostromolta és aközben 1072-ben váratlanul meggyilkolták. Az ostrom így értelmetlenné vált, ráadásul Alfonso is visszatért toledói száműzetéséből és elfoglalta a trónt. Urraca azóta is Zamora úrnője, öccse elkötelezett támogatója.

• Elvira (1038-) I. Ferdinánd halála után megkapta Toro városát, amit viszont 1072-ben bátyja, II. Sancho elfoglalt. Miután öccse, VI. megszerezte a trónt, Elvira átadta toroi birtokait és kolostorba vonult.

Hadvezérek, nagyurak:

• Rodrigo Diaz (El Cid) (1043-), Toledo grófja. Atyja a királyi udvarban szolgált, anyja nemesi származású volt. 14 éves korától harcolt a mórok ellen, részt vett több ostromban és számtalanszor kitüntette magát bátorságával. II. Sancho, kasztíliai király szolgálatában vonult Galicia és León ellen, ám a hadjárat nem tartott sokáig, mert 1072-ben, Zamora ostroma alatt a királyt meggyilkolták. Több nemes, így Rodrigo is úgy gondolta, hogy a száműzött VI. Alfonso és az ostromlott Zamora úrnője, Urraca tervelték ki testvérük, II. Sancho meggyilkolását. Alfonso viszont Biliára tett kézzel tett esküt, hogy nem volt része a merényletben. Mindenesetre Rodrigo fellépése bizalmatlanságot keltett a királyban. 1079-ben Rodrigo épp a muszlim Almeria taifában szedte be az Alfonsonak szánt sarcot, amikor hírt kapott a granadai emír támadásáról. Alfonso érdekeit védve a cabrai csatában legyőzte a támadókat, ám kiderült, hogy azokat a kasztíliai García Ordonez támogatja, akit Alfonso ugyancsak sarcot szedni küldött. A granadai emír megfutamítása és García foglyul ejtése azonban olyan magánakció volt, ami Alfonso király haragját vonta maga után. 1080-ra El Cid ellenségei teljesen ellene fordították a királyt, így az száműzte a lovagot. Rodrigo egészen 1083-ig szolgált zsoldosként különböző mór taifákban, így a zaragozai Yusuf al-Mu’taman ibn Hud lobogói alatt, de sohasem León-Kasztília és VI. Alfonso ellen. Elnyerte a muszlim király tiszteletét és barátságát, valamint zsoldoscsapatához is kiváló mór harcosok csatlakoztak. Száműzetéséből Alfonso 1083-ban, Toledo elfoglalása után hívta haza, tekintve, hogy El Cid megfelelő kapcsolatot épített ki a muszlimokkal, így megtette a jelentős muszlim népességgel bíró Toledo grófjává és rábízta a királyság déli határának védelmét.
• Pedro Ansúrez (1042-), Vallodolid grófja. Alfonso gyermekkori barátja, közeli tanácsadója. Toldeoi száműzetésébe is elkísérte a királyt. Hazatértük után Alfonso megbízta Vallodolid újra népesítésével, melyhez Pedro carrióni birtokairól hozott embereket. A népesség növekedését, a város prosperitását követően meg is kapta Vallodolidot. Hidak, ispotályok, paloták építése kötődik a nevéhez.

• Fernando Díaz (1044-), Oviedo grófja, a legnagyobb asztúriai birtokos. Húgát, Jimenát Rodrigo Diazhoz adta feleségül. Mivel birtokai a mór területektől a legmesszebb esnek, nem járatos a hadviselésben, de tekintélyes vagyonával és hatalmával VI. Alfonso mögött áll.

• Álvar Fánez (1045-), Lisszabon grófja leóni nemes, VI. Alfonso támogatója, El Cid jó barátja. Részt vett többek között a portugál hadjáratban, kitüntette magát Lisszabon ostrománál. Hű szolgálataiért és vitézségéért Alfonso 1075-ben Lisszabon grófjává tette meg. Csapataival 1083-ban részt vett Toledo felmentésében, majd bevételében.

• García Ordónez (1051-), Logrono grófja, kasztíliai származású nemes. Támogatta II. Sanchot, ám meggyilkolása után hamar felesküdött VI. Alfonsora. 1079-ben Alfonso Granadába küldte, hogy beszedje a pariát, amikor a granadai mór uralkodó segítségét kérte a szomszédos Almeria mór uralkodója ellen. Csakhogy Almeriában épp Rodrigo Diaz (El Cid) szedte Alfonso számára a sarcot. Abban a hitben, hogy Alfonso védencét védi, El Cid legyőzte a kasztíliai lovagot a cabrai csatában és három napig fogva tartotta őt. Itt kezdődött el kettejük vetélkedése. Hamarosan több Rodrigo-ellenes nemes támogatásával addig győzködték Alfonsót, amíg az száműzte El Cidet. Ezt követően García 1080-ban megkapta Logrono grófságát.

• Diego Rodríguez (1068-), El Cid fia. Gyermekkora óta atyja mellett rideg katonai táborokban nevelkedett és csatákban edződött.

Egyházi személyek:

• Pelayo Tedóniz, leóni püspök (1065-). A leóni püspöknek azzal kell szembesülnie, hogy befolyása egyre eltörpül a toledói érsekség hatalma mellett.

• Pedro, zamorai apát (1069-).

• Bernard de Sédirac (szül. 1050-), toledoi érsek (1083-). Gascogne-ban született, a Cluny apátságban volt szerzetes, majd VII. Gergely pápa megbízásából León-Kasztíliába telepedett át több társával. 1083-tól sahagúni apát, majd 1083-tól az elfoglalt Toledó érseke. VI. Alfonso a clunyi reformok támogatója, így nem csoda, hogy egy clunyi szerzetest tett meg az első toledói érseknek.