Anatóliai Cigány Királyság zászlaja
A cigányság Észak-Kelet India területéről, Pandzsáb, Rádzsasztán és Gudzsarát régiókból származnak. Nem teljesen egységes nép, vándorlásuk miatt a vallásuk, nyelvük helyenként eltér, de számos kulturális és életviteli hasonlóság van közöttük, amiért biztosan állítható az azonos ethnoszba tartozásuk. Többségük lótenyésztéssel, -kupeckedéssel, -patkolással és fémművességgel foglalkozik, emellett a vándorzenélés, mutatványosság, bűvészkedés és jóslás is gyakori kenyérkeresési forma köztük.
Kurd vajdaság zászlaja
Örmény vajdaság zászlaja
A királyság és a kliensállamai
Kivándorlásuk Indiából az ókor vége felé kezdődött meg. A kasztrendszernek nem voltak a tagjai, kaszton kívüliek voltak. Az 5. században a Szasszanidák királya, Bahrám Gór ezerszámra hurcolta el őket Indiából és telepítette le őket Sáhnáméba. Egészen a 10. századig sorra vándoroltak be a roma törzsek Perzsiába, ahol keveredtek egymással. 21 törzset különböztetünk meg. A 7. századtól indult meg a kivándorlásul Perzsiából, ugyanis folytonos összetűzésbe kerültek a helyiekkel. A 8. században érték el az örmények vidékét, ami akkor még a Bizánci Birodalom alá tartozó terület volt. Itt számos törzs tért át a keresztény hitre. A cigányság később üldözve volt, mivel az atszinganosz eretnekmozgalom tanait követték. Ez egy misztikus elemekkel kevert keresztény irányzat, ami részben a hindu vallásból is átvett pár dolgot. Ekkor pár törzs új vándorlásba kezdett. A jenisek Palesztina , a gagarok, adomok és a halebek Levante, a navarok Egyiptom és a gitanók pedig észak-nyugat Afrika felé vették az útjukat. Utóbbiak a 10. század elejére Ibériát is elérték. Északra a bosák Örményorszégban, a lulik Közép-Ázsia sztyeppéire vándoroltak. A kalerások, lovárik, csurárik, macsvaják, arliják, szintók nem hagyták el Anatólia vidékét.
Anatóliai Cigány Királyság etnikai térképe
Száz év telt el. A Kis-Ázsiai cigányság szerves részt vett a Bizánci Birodalomban történő eseményekben. Egy idő után az atszinganosz mozgalom követőinek az üldözése is alábbhagyott, mivel a birodalomnak fontosabb problémákkal kellett szembenéznie és a mozgalom nemigen jelentett veszélyt a kereszténységre, nem terjedt és nem terjesztették a tanaikat. A 11. században Bizánc hanyatlásnak kezdett. Több gyengekezű császár, trónviszályok, instabilitás, lázadások és váság is gyengítette a birodalmat, ezt a szeldzsukok ki is használták és el is foglalták Anatólia jelentős részét. Ekkor Bartal Kwiek cigány gazdag kappadókiai földbirtokos, kereskedő és cigányvajda kiállt népe és a keresztény értékrend mellett és fellázadt a szeldzsukok iszlám állama ellen. Jelentős cigány, örmény és kurd lakosság csatlakozott a lázadáshoz. Ezt a bizánci császár elnézte, de mikor Bartal egy esetleges cigány autonómiáról tárgyalt a császárral, Bizánc elfordult tőle. Ekkor kötött békét a szeldzsukokkal és nevezte ki magát az Anatóliai-Cigány Királyság királyává. Bizáncból próbált koronát kérni, de ezt a császár többször is elutasította. Legitimálása kérdéses. Bartal Kwiek kiegyezett a szomszédos országokkal, hogy a külhonban élő cigány lakosokért az országban élő vegyes etnikumból adnak lakosokat, így feltöltve az országot, hogy többséget alkothassanak a központi régiókban. A szeldzsukokhoz törököket, az Izraeli királyságba főleg görögöket és vegyes lakosságot vittek. A kurdok és az örmények jutalma sem maradt el. A szeldzsukok ellen vívott harc révén bizonyos területekre autonómiát kaptak. Az államot így 3 lakosság alkotja, a cigányság, az örmények és a kurdok. A cigány állam hallatára számos elvándorolt cigány tért vissza. A lulik, a gagarok és a domok szitne teljes lakossága visszatért az anyaországba. Keletről menekülő cigány törzseket engedett be az országba Perzsia felől, ahol Mahmúd szultán rémuralma és háborúskodása miatt az utolsó Iráni törzseknek is el kellett hagynia a vidéket. A szultán végig pusztította a Gangesz vidékét elpusztítva számos hindu szent várost az India ellen folytatott háborúiban. A bevándorlók között voltak kandzsrik, gromatik, dombák és baigák, akik hindu vallásúak és voltak muszlim vallású grobatok és lúrok, akik menedékre leltek az országban. Az országban hirtelen akkora népesség gyűlt össze, hogy hamarosan éhínység vette kezdetét az országban. Bartal letelepedésre kényszerítette a vándorcigányokat, hogy földműveléssel élelmet termeljenek a hazának. Ez nem bizonyosodott sikeres megoldásnak, ugyanis a föld a térségben terméketlennek bizonyult számos területen. Ekkor újabb kivándorlás vette kezdetét az országból az éhezés elől, ami ma is tart.
Bartal Kwiek az állam központját Batmanban helyezte el, amit átnevezett Domthemre (=jelentése Emberváros)
Fontos karakterek: