Europa Regalis II-wiki
Advertisement

Algír Emirátus[]

Algír Emirátus zászlaja.png

Államforma: monarchia

Államfő: emír (1054 óta Omar ibn Quaid Hammad)

Főváros: Bedzsaja

Vallás: szunnita muszlim



Hatalmi megosztás[]

Az Algír Emirátusban a főhatalom az emír kezében összpontosul, azonban az emírt segíti egy kis létszámú tanács, mely a főtisztviselőkből áll. A tisztségek nem örökletesek, az emír nevezi ki bizalmasait, mely tisztségek halálig, vagy visszavonásig érvényesek. Az emír bármikor megfoszthatja bizalmasaitól az adott tisztséget. Az emíri tanácsnak nincs sem vétója, sem döntési joga, csupán az emír végső döntéshozatalában nyújtanak segítséget, beszámolót adnak az emírség állapotairól.

A tanács tagjai:

  • zaeim (hadvezér): Magas rangú politikai, katonai tanácsadó. Ő az emír után a második legnagyobb tisztséget betöltő személy az emirátusban, egyben ő a hadsereg főparancsnoka is. Az uralkodó azonban továbbra is a legfelsőbb hadúr az országban.
    • 1084-ben ezt a  tisztséget Khaled Ibn Moktar (1040-) tölti be.
  • almustashar (kancellár)
    • 1084-ben ezt a tisztséget az uralkodó legfőbb bizalmasa, a híres tudós politikus Zaki ibn Assad tölti be.
  • főmufti: A mohamedán valláson alapuló jogi szabályok, törvények legfőbb szakértője.
  • kincstárnok: A kincstárnok és tanácsa felügyeli az emírség kiadásait és bevételeit, egyben ő felel azért is, hogy a mintiqákat (területi egységek) vezető mawsilok pontosan beszolgáltassák a beszedett adót.
    • 1084-ben ezt a tisztséget Omar Hammad unokatestvére, Fahim Ibn Djamel Hammad tölti be.
  • Külpolitikai tanácsos: Folyamatosan követi a külföldi eseményeket. Az ő irányítása alatt járják az emírség követei, küldöttjei az ismert világot, és számolnak be neki a történésekről. A külpolitikai tanácsos feladata a diplomáciai tárgyalások előkészítése, előzetes tárgyalások elvégzése.
    • 1084-ben ezt a tisztséget Hamid Zirid (1030-) tölti be, aki Amina Zirid, Omar Hammad feleségének a bátyja.

Nem a tanács tagja, de mégis nagyon fontos szerepe van a kémfőnöknek, akinek kémjei szintén hírt adnak a bel-, és külpolitikai eseményekről. A kémek segítségével az emír hamar tudomást tud szerezni esetleges összeesküvésekről, hadjáratokról, portyákról, így hatékonyan tudja ezeknek elejét venni.

Az Algír Emirátus története[]

987 és 989 között al-Mansur ibn Buluggin a berber eredetű Zirid-dinasztia emírje kinevezte a nagybátyját Hammad ibn Buluggin-t Ashir és a nyugati Zirid területek kormányzójának. Hammad sikeresen megvédte a szóban forgó területeket az ellenséges betörésektől, ezért jutalmul, és bízva vezetői képességeiben további területeket kapott Al-Mansur utódjától, Badis ibn Mansur-tól (995-1016). 1007 és 1008 között Hammad egy erődöt is felépíttetett, ez volt a Qalaat Beni Hammad. Beni Hammad a Hammádida-dinasztia fővárosává vált.

Hammad 1014-ben fellázadt a Zirid fennhatóság, a fátimidák uralma ellen és visszatért a szunnita iszlámhoz, és a bagdadi Abbászida uralkodókat ismerte el a muszlimok kalifájának. A Zirid-dinasztia nem tudta leverni a lázadást, így 1017-ben elismerték a Hammádida-dinasztia függetlenségét. A békét al-Mu'izz (1016-1062) és Hammad fia és utódja Qaid ibn Hammad (1028-1054) kötötték meg.

Al-Mu'izz követte a Hammádida-dinasztia példáját és ő is szakított a fátimidákkal, azonban a fátimidák al-Mustansir vezetésével és a szövetséges beduin arabokkal hadjáratott indítottak a Ziridek ellen. 1053-ra a Ziridek visszaszorultak egy kis területre, Mahdiaba. A káoszt látva a Hammádida-dinasztia ismét szövetséget kötött a fátimidákkal és a beduin törzsekkel, szintén 1053-ban. Ezzel a lépéssel indult meg a dinasztia rendkívül gyors megerősödése.

Qaid ibn Hammad fia, Omar ibn Qaid Hammad (1054-10??) elérkezettnek látta az időt, hogy kiterjessze a Hammádida-dinasztia által birtokolt területeket. Omar Hammad-ot több tényező is motiválta a terjeszkedésre. Elsősorban tovább akarta erősíteni családja hatalmát Észak-Afrikában, másfelől úgy érezte senki sem alkalmasabb nála azon magasztos célra, hogy véget vessen a folyamatos vallási küzdelmeknek az iszlám hívei között. A síita-szunnita harcok felszámolását tűzte ki célul és a szunnita iszlám elterjesztését a térségben.

Omar Hammad hatalmas sikereket aratott, ugyanis hol fegyverrel, hol szavakkal és diplomáciával, hol pedig arannyal kiterjesztette a Hammádida-dinasztia befolyását és sikerrel egyesített számos Észak-Afrikában élő muszlim hitű törzset Tunisztól Marokkóig. Elfoglalta a Zirid-dinasztia kezén maradt összes megmaradt területet, illetve kelet, valamint dél felé is terjeszkedett. A tehetséges emír kihasználta a szunnita-síita ellentéteket, és az egymás elleni harcokban meggyengült, sokat szenvedett törzseknek új alternatívát kínált.

Omar Ibn Qaid Hammad

Igyekezete nem volt hiábavaló, ugyanis az 1080-as évek elejére a létrejövő Algír Emirátus lakosságának közel 80%-a a szunnita iszlám híve volt. Az ő uralkodásától kezdve beszélünk az Algír Emirátusról, konkrétan 1070-től. Az elnevezés onnan ered, hogy Omar Hammad uralkodása kezdetén, 1054 és 1070 között, Algír városából irányította a kezén lévő területeket, innen sikeresen kezdte meg a muszlim törzsek egyesítését egyetlen zászló alatt.

A harcok nyomán, a Banú Hilál törzs támadásai miatt Omar Hammad új fővárost építtetett, Bedzsaját, mely 1070-tól lett az Algír Emirátus új adminisztratív, pénzügyi, katonai és kulturális központja. 1084-re Omar Hammad-nak sikerült megszilárdítani az Algír Emirátus és a Hammádida-dinasztia helyzetét Észak-Afrikában.

1084-ben az Algír Emirátus az egyik utolsó egybefüggő, szervezett mentsvára az iszlám vallásnak, hiszen a Szicíliai Emirátus elbukott, az Ibériai-Félsziget muszlim lakossága áttért a keresztény hitre, Izraelben pedig a zsidók új államot hoztak létre, elűzve az addig ott élő muszlim lakosságot.

Az Algír Emirátus, és legfontosabb városai 1084-ben:

Városok.jpg

Az állam irányítása[]

Az Algír Emirátus alapítója Omar Hammad 1084-ben már korosodó uralkodó. Omar Hammad-nak 4 fia élte meg a felnőttkort, akik már ifjúkoruk óta részt vettek az államszervezés folyamataiban, testközelből láthatták, amint apjuk egyesíti a muszlim törzseket, így rendkívül sok tapasztalatot szereztek abban, miként is kell hatékonyan irányítani egy újszülött országot. A fiúk megfogadták, hogy tovább örökítik apjuk dicsőségét és a legidősebb fiú, Karim Ibn Omar Hammad vezetésével egyetértésben irányítják az Algír Emirátust, egy zászló alatt egyesítik a még különálló, esetleg ellenséges muszlim népeket is. Omar feleségül vette az elbukott Zirid dinasztia egyik legelőkelőbb női tagját, Aminát, ezzel is megpecsételve a közös jövőt.

Omar Hammad az emirátus hatékony irányítása érdekében kisebb területi egységekre (mintiqa) osztotta az 1084-ben kezében lévő területeket. A mintiqa jelentette az adószedés alapját is. Ekkor 25 mintiqa volt az országban. Ezek élére az általa kinevezett bizalmasai (mawsil) kerültek, akik többek között az adóbeszedésről, hadseregszervezésről, bíráskodásról, a lakosság ellátásról stb. gondoskodtak. Legidősebb és legrátermettebb fiának, Karim Ibn Omar Hammad-nak a trónt szánja, így őt maga mellett tartja, míg másik 3 fia egy-egy mintiqát felügyel. Négy mintiqát unokaöccsei, kettőt két lányának férjei irányítanak. A fennmaradó mintiqákban bizalmasai, korábbi tanácsadói látják el a feladatokat.

Az Algír Emirátus legfontosabb nagyvárosai Bedzsaja, Algír, Tripoli, Miszráta és Gadámesz. Bedzsaja, a főváros ad otthont az emír palotájának és udvarának. Ez az adminisztratív, gazdasági, katonai és kulturális központ is, de a többi nagyváros is fontos szerepet játszik az emírség életében. Algír, Tripoli és Miszráta a legjelentősebb kikötők. Gadámesz, egy sivatagi oázisváros, mely menedékként szolgál az emírnek és családjának egy esetleges ellenséges betörés esetén. A várost körülvevő sivatag rendkívül megnehezíti minden hadsereg dolgát, mely megpróbálná elfoglalni a várost.

Külpolitika[]

A keresztény világgal a Hammádida-dinasztia jó viszonyt ápol, hiszen fontos szerepet töltenek be a Földközi-tenger kereskedelmi, gazdasági vérkeringésében. Kifejezvén tiszteletüket és barátságuk jelét minden évben ajándékot küldenek a pápának, ezzel biztosítva, hogy továbbra is zavartalanul kereskedhetnek a térségben. Az észak-afrikai terjeszkedésnek a dél-itáliai köztársaság térnyerése szabott határt.

1075 és 1081 között az olasz Reconquista következő hadjárata a Szicíliai Emírség ellen indult. Ez volt Benfico legvéresebb hadjárata. A Szicíliai arabok minden egyes négyzetmiliméterért harcoltak. A legtöbb ember Syracuse, Szicília fővárosának 1077-es ostroma alatt veszett el. Még ugyanazon évben Tunéziából és Máltáról segítség érkezett Szicíliába, ami még nehezebbé tette a háborút. 1079-ben Szicília felszabadult az arabok alól, s Benfico, megtorolván a segítséget és a sok halottat, partraszállt Máltán és Tunéziában. 1081-ben végül a háború lezárult és Dél-Itália megkapta Szicíliát, Máltát és a tunéziai partvidéket. Omar Hammad nem akart belebonyolódni egy újabb háborúba, ráadásul keresztények ellen, hiszen fontos kereskedelmi partnerei az emirátusnak, így végül nem nyújtott segítséget a szicíliai és tunéziai muszlimoknak, de készségesen befogadta az onnan elmenekülő igazhitű lakosságot. Habár a harcokba nem avatkozott bele, ez egy igen nagy szálka maradt Omar Hammad és fiai szemében.

Mindazonáltal fiai szintén a béke hívei, elsősorban az Algír Emirátus közvetlen keleti és nyugati határvidékén élő törzseket szeretnék beolvasztani, így ezek lehetnek egy esetleges terjeszkedés fő irányvonalai.

Kultúra és tudományok[]

Kulturális szempontból az Algír Emirátus meghatározó szerepet tölt be a 11. század végi ismert világban. Az ország kulturális fellegvára a főváros, Bedzsaja, ahol sokszínű lakosság él. Számos országból érkeznek ide tudósok egész Európa városaiból és fordítva. Az emírség a megőrzője és közvetítője számos ókori tudásnak, ismeretnek. Az Algír Emirátusban nagy hangsúlyt fektetnek a csillagászat, orvostudomány, matematika, alkímia művelésének.

A római hagyományokra alapozva fejlett vízvezetékrendszerekkel biztosítják a városok vízellátását. Emellett csatornarendszereket is kiépítettek, melyeknek köszönhetően a járványok, betegségek könnyebben megelőzhetők.

Omar Hammad vallási türelmet hirdetett a külföldi keresztényeknek, azaz bármiféle sérelem és atrocitás nélkül tartózkodhatnak az emírségben, amíg nem követnek el súlyos bűntetteket.

Aszaszinok[]

Az kibontakozó síita-szunnita harcok közepette az 1060-es években a síiták létrehoztak egy titkos szervezetet, melybe a legelitebb harcosokat toborozták. Ők voltak az aszaszinok, vagyis orgyilkosok, akik a szunnita iszlám magas rangú vezetői ellen indítottak merényleteket, támadásokat. Omar Hammad mindent megtett annak érdekében, hogy megfékezze az aszaszinokat. Végül a síiták folyamatos vereségei nyomán a síita aszaszinok mozgalma az 1070-es években végleg elhalt. Omar azonban meglátta a lehetőséget, ezért létrehozott egy saját elit egységet, egy szunnita aszaszin rendet. A funkciójuk nem változott, a legelitebb, legképzettek harcosokból álló csoport, melynek tagjai merényleteket, szabotázsokat követnek el olyan személyek ellen, akik veszélyt jelentenek az emír hatalmára nézve, akár belső, akár külső ellenségről van szó. Az aszaszinok feltétlen hűséget fogadtak az uralkodónak, hogy életük árán is megvédik őt és családját.  

Fontos személyek leírása:[]

Omar ibn Qaid Hammad (1034-)[]

Omar ibn Qaid Hammad az Algír Emirátus megteremtője. Noha már 1054-ben megörökölte a Hammádida-dinasztia kezén lévő területeket, ezeket folyamatos belharcok szabdalták szét a síita-szunnita harcok nyomán. A Ziridek és fátimidák elleni lázadás közepén született és cseperedett fel. Apja 1053-ban békét kötött a fátimidákkal és a környező törzsekkel, így mikor 1054-ben 20 évesen megörökölte a trónt tiszta lappal indulhatott.

Omar egy rendkívül megfontolt és bölcs uralkodó, emellett racionális gondolkodásmódja miatt kiemelkedő a korszak uralkodóinak többsége közül. Apja mellett megtanulta, hogy miként kell erős kézzel, de igazságosan irányítani egy országot. A rengeteg tudást a gyakorlatban is alkalmazni tudta, hiszen sikerült kiterjeszteni a Hammádida-dinasztia befolyását Észak-Afrikában, ráadásul a síita muszlimok nagy részét is sikerült a szunnita iszlámra téríteni. Az Algír Emirátus népe egyfajta atyaként, Allah küldöttjeként tekintenek Omarra, hiszen meg tudta szüntetni a folyamatos belharcokat, valamint gazdaságilag, kulturálisan és katonailag is felvirágoztatta a szóban forgó területet. Mindemelett kiváló diplomáciai érzékének köszönhetően viszonylag jó viszonyt ápol a keresztény világgal, semmilyen hatalommal nem áll az ország háborúban.

Az államszervezésben is újításokat hozott, melynek köszönhetően az Algír Emirátus hatékonyan működik. Ebben nagy segítségére vannak családtagjai és bizalmasai.

Karim Ibn Omar Hammad (1060-)[]

Az 24 éves Karim Omar legidősebb fia. Omar nagy hangsúlyt fektetett fia taníttatására, így rengeteg területen jártas, több nyelven beszél, többek között latinul, görögül, valamint beszéli a németek nyelvét is. Jártas a csillagászatban, orvostudományban, matematikában, de ami a legfontosabb, hogy Omar egész életében az uralkodásra készítette fel. Testközelből láthatta, ahogy apja egyesíti a muszlim törzseket és létrehozza az Algír Emírséget. Élete során több posztot is betöltött, hogy tapasztalatot szerezzen, így volt alkancellár, kincstárnok is, illetve egy rövid időre  mawsil is, de elsősorban apja mellett tevékenykedik, az emíri tanács nem hivatalos tagja.

Amellett, hogy apjához hasonlóan megfontolt és hidegvérű trónörökös, kiváló harcos is. Kiskorától kezdve állandó kiképzésben részesült, így remek kardforgató, íjász, de a lovon is megállja helyét.

Karim céltudatos sejkként várja, hogy megörökölje az emíri címet, de apját mindennél jobban tiszteli, így öccseivel együtt mindenben támogatják. Karim célja, hogy a maradék muszlim törzseket is beolvassza az emírségbe, illetve felszabadítsa Afrikát az itáliai megszállás alól, de ez egyelőre még várat magára.

Khaled Ibn Moktar (1040-)[]

Zaeim, avagy a hadsereg főparancsnoka, az emír utáni második legnagyobb méltóság, egyben az emír legfőbb tanácsadója és barátja. Khaled Ibn Moktar 1040-ben született Qaid ibn Hammad uralkodása idején egy rendkívül szegény, sivatagi berber faluban. 1054-ben, 14 évesen csatlakozott fegyverhordozónak az új uralkodó Omar ibn Qaid Hammad zsoldosseregébe, hogy megélhetését biztosítsa.

Mindössze 16 éves volt, mikor egy síiták elleni ütközetben életét kockáztatva megmentette a zsoldosvezér életét, aki cserébe előléptette, és maga mellé vette fogadott fiának. Az ifjú Khaledről hamar kiderült, hogy kivételes stratégiai érzékkel rendelkezik, többször is olyan tanácsokat adott, melyek később győzelmet is értek. Emellett a harctéren is megállta a helyét, rengeteg sérülést szerzett, de mindig felépült. A tehetséges ifjú története az emír fülébe is eljutott, így 20 éves korára, 1060-ban már parancsnoki rangot kapott és sorra aratta a győzelmeket, növelte a Hammádida-dinasztia befolyását Észak-Afrikában. A következő 10 évben is mindent megtett, hogy segítse Omart a muszlim törzsek egyesítésében. 1070-ben, az Algír Emirátus létrejöttével Khaled megkapta az újonnan létrehozott tisztséget, a zaeim-i, avagy főparancsnoki tisztséget. Lényegében ő minden haderő irányítója, csak az emír írhatja felül az utasításait. Emellett az  uralkodó legfőbb tanácsadója és helyettese, az emíri tanács tagja.

Zaki ibn Assad (1039-)[]

Almustashar, azaz kancellári tisztséget betöltő tudós, filozófus politikus. Zaki ibn Assad vérzivataros a Szicíliai Emirátusban született egy tehetősebb család legkisebb gyermekeként. Taníttatására a családja nagy gondot fordított, mivel legidősebb bátyja a csatatéren életét vesztette Qaid ibn Hammad seregében harcolva a síiták ellen, míg a középső gyermek szellemi képességei messze alulmaradtak az átlagosnál.

Zaki a taníttatásának köszönhetően kiválóan ír, olvas, beszél számos idegen nyelven. Emellett járatos a matematikában is. Bölcs és megfontolt személyiség, aki képes racionálisan gondolkodni, és ami nagyon fontos, kiváló emberismerő, felismeri a körülötte élők hátsó szándékait. Tisztában van az iszlám vallás minden törvényével és szabályával. Ókori szerzők államelméleti munkáit is tanulmányozta, s ő maga is írt ilyen műveket.

Tudására támaszkodva 1060 körül Algír városába ment szerencsét próbálni, és írnokként sikerült is bejutnia az emír udvarába. Omar Hammad hamar meglátta a benne rejlő tehetséget, ezért többször is a tanácsát kérte az államszervezés kapcsán. Végül Zakival közösen dolgozták ki az Algír Emirátus működésének alapjait. Zaki 1070-ben új címmel is gazdagodott, 31 évesen ő lett az almustashar, azaz kancellár, egyben az emíri tanács tagja.

Hamid Zirid (1030-)[]

Hamid Zirid külpolitikai tanácsos, aki folyamatosan követi a külföldi eseményeket. Az ő irányítása alatt járják az emírség követei, küldöttjei az ismert világot, és számolnak be neki a történésekről. A külpolitikai tanácsos feladata a diplomáciai tárgyalások előkészítése, előzetes tárgyalások elvégzése.

Hamid Zirid Amina Zirid, Omar Hammad feleségének a bátyja. 1053-ra a Zirid dinasztia elvesztette szinte összes területét fátimidák elleni harcokban, azonban nevük még ekkor is igen jelentős volt, rengeteg hívük volt Észak-Afrika szerte. Qaid Ibn Hammad ezért politikai megfontoltságból összeházasította fiát, Omar-t a 14 éves Amina Ziriddel 1054 elején.

Amina bátyja Hamid Zirid egy tanult ember, aki az Ibériai-félsziget muszlim közösségében élt hosszú ideig, mígnem onnan elmenekülni kényszerült, ezt követően Európa országait járta, rengeteg tapasztalattal gazdagodva. Csupán az 1078-ban tért vissza húga mellé. Omar úgy vélte, hogy hasznára válhatnának sógora külföldön szerzett tapasztalatai, ezért kinevezte Hamidot külpolitikai tanácsosnak.

A Hammádida-dinasztia családfája[]

A Hammádida-dinasztia családfája

Advertisement